Nemi szerepek és sztereotípiák a gyerekeknek szóló tartalmakban

Miután megjelent “az a meséskönyv, amit még senki nem olvasott, de mindenkinek van róla véleménye” (ahogy egymás között emlegetjük a Meseország mindenkié című, frissen megjelent kötetet), és nem kérdés, hogy a legszélsőségesebb indulatokat a nemi kérdésekre vonatkozó meséivel váltotta ki, időszerűnek éreztem, hogy megírjam a gyerekek médiafogyasztásáról szóló sorozat harmadik részét, ami a mesehősökkel kapcsolatos nemi szerepekről és sztereotípiákról szól.

A korábbi részek a médiatudatos családról és a rajzfilmajánlóról itt olvashatók.

A kutatásról annyit kell tudni, hogy 80 interjú képezi az alapját, amelyek során kisiskolás gyerekekkel és szüleikkel beszélgettem a gyerekek kedvenc mesehőseiről (nem könyvekről, nem is kifejezetten rajzfilmekről, de az eredmények alapján ezek az emblematikus figurák nagyrészt az audiovizuális médiából érkeznek a családok életébe). A kutatás óta szülői szemmel is igyekszem felülvizsgálni a megfigyeléseimet, ezért az interjúkból és a szakirodalmi elemzésekből származó adatok mellé személyes tapasztalatokat is fűzök.

Az, hogy egy mesehősnek csak egy, nagyon határozott neme lehet a kettő közül, az a mesékben egyáltalán nem olyan egyértelmű. Sőt, pont a gyerekeknek szóló tartalmakban jellemzőek a semleges nemű szereplők. Gondoljunk csak az állatszereplőkre, akik nem beszélnek, vagy gyerekhangon szólalnak meg (pl. a Kisvakond vagy Zsebibaba). De több fokozat is megfigyelhető, mert gyakran a szereplők hangjából, nevéből, vagy a történet kontextusából lehet a nemekre következtetni. A Tom és Jerryben például nincs különösebb jelentősége a nemeknek, gyakorlatilag minden szereplő hímnemű, amit a nevük tesz egyértelművé (még a kutya is, akinek amúgy az egyik fő attribútuma, hogy gondoskodik a kölykéről). Csak néha kerül elő egy-egy olyan aspektus, amelyben felmerülnek a tradicionális nemi szerepek (például amikor egy macskalány vagy egérlány jelenlétével bekerül a sztoriba egy romantikus szál). 

A szereplő hangja egy különösen érdekes kérdés. Erre nagyon jó példa Moomin, a Tove Jansson finn író (Svédországban kiadott) könyve alapján készült japán sorozat főszereplője, akinek a nemi attribútumai nem teljesen egyértelműek (és hogy mennyire nem azok, azt az is jelzi, hogy az egyik magyar szinkronban fiú-, a másikban lány hangon szólal meg, az eredeti japán hangja pedig semlegesebb, gyerekhang). Mint ahogy az sem egyértelmű, hogy a barátnőjéhez, Horkicához fűződő kapcsolata egy nagyon mély barátság, vagy egy kezdődő szerelem. Több epizód ismeretében mindkettő, és ebben nincs is ellentmondás. De ha valakit erősen foglalkoztat a kérdés, nem titok, hogy az író leszbikus szerelme is inspirálta a könyvet.

Mivel kevésbé ismert szereplőkről van szó: a sorozatnak, ami a 90-es, majd a 2010-es években Magyarországon is látható volt a tévében, egy többé-kevésbé hagyományos felépítésű család áll a középpontjában. A mesék rendkívül gazdagon és érzékenyen dolgozzák fel a fontos társadalmi témákat, kezdve a második világháború okozta traumáktól az emberi kapcsolatok sokszínűségéig. A Moomin család háza egy olyan befogadó közeg, ahol több különös szereplő otthonra talál hosszabb-rövidebb ideig, ahol az emberi jellemhibákra szeretettel és elfogadással válaszolnak, és ahol alapvető megértéssel viszonyulnak a másfajta életformák iránt. Az elmúlt télen rendszeresen néztük a meséket az akkor 4 éves fiammal. Pár dolog ijesztő volt még neki (szörnyek, furcsább mesefigurák, gonoszok), ezért erősen elkezdtük szelektálni, de az egyszer sem merült fel, hogy akkor most Moomin fiú-e vagy lány, és hogy össze fognak-e Horkicával házasodni. Mert semmi jelentősége nem volt a történetekben. Ellenben a rajzfilmekből áradó derű, ami nem a “legyünk mindig jókedvűek és vidámak” hangulat, hanem egy hiteles életöröm, az meghatározó volt, és az egyik legkedvesebb mesévé tette számunkra ezt a sorozatot. Nem beszélve az animék stílusában elkészített rajzfilm gyönyörű képi világáról.

Képernyőfotó a Moomin sorozat főcíméből

Persze a finn meg a svéd minta, de még a japán sem volt soha egy mainstream. A mainstreamben pedig a kétezres évektől egyre jobban felerősödött az a trend, hogy a lányokat és a fiúkat más-más tartalmak szólítják meg, és ezekre egész merchandising iparágak épülnek. Legtöbbször ránézésre is messziről meg lehet állapítani, hogy egy adott sorozatot, a hozzá tartozó szereplőkkel és kiegészítő játékokkal, fiúknak vagy lányoknak terveztek. És az ezekhez társuló attribútumok minták a gyerekek számára a nemi szerepekről és viselkedésformákról. Ranschburg Jenő így fogalmaz az Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt című könyvében: „A televízió gyermekműsoraiban a harcra, küzdelemre, önérvényesítésre, autonóm döntéshozatalra felszólító üzenetek szinte kizárólag a fiúknak szólnak, az ártatlanság, a kiszolgáltatottság, a támaszkeresés és a gondoskodás üzenetei pedig egyértelműen a lányokat érik el”.

Magyar vonatkozásban nagyon jó példa a nemi szerepek egyre nagyobb jelentőségére a Tévémaci, aki egészen 2012-ig egy univerzális figura volt. Bár voltak különböző találgatások a nemével kapcsolatban, az alkotók szándéka szerint egy meghatározatlan nemű szereplőként indult, és, bár több újratervezésen átesett, ilyenként 2012-ig szerepelt a képernyőkön. Az M2 gyerekadóvá változtatása során aztán az új trendeknek megfelelően őt is átalakították, pontosabban egy maciból kettő lett: egy fiú és egy lány. Így a “fiú vagy lány a maci?” kérdést sem kellett eldönteni, a nemek aránya is kiegyenlítődött, a sztereotípiákat azonban itt sem sikerült elkerülni.

Képernyőfotó a két Tévémaciról: a fiú számítógépezik, a lány babázik

A fiús és lányos tartalmak erős különválását jó eséllyel fokozta a lányszereplős tartalmak elterjedése. Amíg ugyanis a hősök túlnyomóan semlegesek vagy hímneműek voltak (mert a korábbi rajzfilmek szereplői között hímdominancia volt, ezt egyértelműen mutatják a szereplők nevei), azokat fiúk is, lányok is nézték. Illetve nézik a mai napig. És egyfelől örvendetes, hogy megjelentek a kínálatban olyan tartalmak is, amelyekben a nőnemű főszereplő aktív résztvevője az eseményeknek, nem csak a fehér lovon érkező herceget várja. Bátor, csodás kalandokat él át, megmenti a világot vagy a hímnemű szereplőt. Csakhogy a legtöbb ilyen mesében erőteljesen megmaradt a nőcis vonal, mert a felsoroltak mellett a főszereplőnek szépnek, kedvesnek, divatosnak is kell lennie. Egyszerre kell megőriznie az uralkodói képességét és a nőiessége szimbólumait. Mindezt egy olyan vizuális stílus keretezi, ami meglehetősen beskatulyázza a “lányos” tartalmakhoz társított ízlésvilágot. 

Képernyőfotó a Barbie és a három muskétás traileréből. A lányok női eszközökkel harcolnak, Barbie éppen parfümmel spricceli az ellenfelet

Talán ez is az oka, hogy ezek a tartalmak sokkal nagyobb elutasításnak vannak kitéve a fiúk részéről mint fordítva – és a kutatásom egyik eredménye szerint minél patriarchálisabb egy közösség, ez annál jellemzőbb. Az interjúkban egyik-másik anyuka mesélt arról, hogy a fiúk is megnézik a hercegnős meséket, de ezt a legnagyobb titokban kell tartaniuk az osztálytársak előtt. Amikor a fiúkat kérdeztem, arról, mi tetszik nekik ezekben a mesékben, nagyjából olyan válaszokat kaptam, hogy “viccesek, vannak bennük érdekes lények, kalandosak” stb. Vagyis, a gyerekek részéről itt sem merült fel semmiféle gender-kérdésre utaló szempont, és ennek ellenére hatalmas tabu, hogy nem a megszokott, a közösség által fiúsnak ítélt tartalmakat nézik. 

A fentiek (a fiús és lányos tartalmak erős elkülönülése és az ezekben megjelenő nemi sztereotípiák) miatt is örülök egy olyan meséskönyvnek, amelynek szereplői nem ezekben a meglehetősen behatárolt nemi szerepekben jelennek meg. Amelyben a lányok is lehetnek bátrak és aktívak, anélkül hogy mellé kötelezően szépnek, okosnak és divatosnak is kellene lenniük. És amelyben a fiúk sem csak a harc, a fizikai erő, a halálmegvető bátorság eszközeivel valósíthatják meg céljaikat, hanem az elfogadás, a kedvesség, az érzékenység számukra is egy érvényes, követendő minta lehet.

 

Kassay Réka

Newsletter

If you want to read posts like this in the future, subscribe to our newsletter to get noticed about our activities!

By ticking this box, you agree to our terms and conditions. Your contact details will be treated confidentially and never shared with 3rd parties.